Lyrics

A felhasított fakérgen Már gyógyulnak a rajzok S a gyermekkori sebektől Már nagyon messze tartok A láncra fagyott hintákban A hó vigyáz a télre; A tanácsod kéne Mama! Mama! A telefonfülke rosszkedvű Mert fáradt, süket és néma Jó lenne most káromkodni Vagy beszélgetni néha Egy vizsla feszül a pórázán És nevet a nagyvilágon Mama, a tanácsod várom Mama! Mama! A névtábla így nem igaz már És megint rossz a csengő Hazudok, tudom nem hiszed Csak jó hír legyen az első Nekem kéne vigyáznom rád De nem nőttem fel mégsem; Mama, most ne szidj meg érte! Mama! Mama!